Eilleann: Kelet: Az Onderida-hegység magas hágóin, zord hegycsúcsain túli terület főleg az elfek fennhatósága alá tartozik. Ebből következik, hogy a természet érintetlen szépsége jellemzi. Az elfek már az erdejükből, Elynimiából kitessékelik azokat, akiket nem kísér egy fajtársuk vagy egy tündér, ezzel mintegy megadva az engedélyt a belépésre. Természetesen ekkor is bizalmatlanok még egy darabig, nincsenek jó tapasztalataik a déliekkel szemben, a legutóbbi háborúban rengeteg elfet elhurcoltak rabszolgának, és fejvadászok, emberkereskedők a mai napig gyors portyákat vezetnek a hegyeken túlra. Ennek kivédésére jött létre az elfek várta-rendszere, mely félelmetes erdei árnyharcosokat tömörít magába, akik védelmezik sajátjaikat és könyörtelenül lecsapnak a betolakodókra.
Vezetőjük a Yeladim, a szó a vezető párt jelenti, ketten alkotnak egyet.
Nyugat: Az elfek a tündéreket is védelmezik, akik az elfek területein élnek, velük erős szövetséget ápolnak. A tündérek átvették az elfek szokásait, hisz alapelvük megegyezik az övékkel, ennek köszönhető jó viszonyuk. A Kaaly-tó környékén élnek, elzárkózva kissé a világtól, pedig ők kifejezetten örülnének a vendégnek. Hatalmas, gyönyörű városuk van, de 2cm-es méretre optimalizálva, tehát végül is elég sérülékenyek lennének, ha nem védené őket vezetőjük, az Anyuska varázsa, illetve az elf várták. Az erre található földek többsége megszenvedte a háborút, sokáig emberkézen voltak, s a Terowinn grófság alá tartoztak. Elhanyagolt, kimerített terület ez, mely lassan gyógyul a korábbi pusztítások után.
Vounderia:
A törpök a legutóbbi nagy háborúban a győztes oldalra álltak, ezzel is tovább növelve az elfekkel-tündérekkel szembeni mély ellentéteket. A természetet esetenként romboló bányászmunkájuk az alapja a feszültségeknek, de a háború után az elfek a törpöket hibáztatják temérdek veszteségükért is. Bár évszázadokkal ezelőtt történt az incidens, az elfek lassan felejtenek. A törpök viszont makacsul tartják, hogy jól döntöttek, hiszen ezzel sikerült városállamuknak kivívni a függetlenséget. Azóta virágzik a gazdaságuk, világszerte megbecsülik őket. Vounderia barlangrendszerének nagy része, szinte egy földalatti birodalom tartozik már hozzájuk.
Calsedorn: Területének nagy része termékeny, földművelésre alkalmas. Kimagasló többségben emberlakta terület, a többi faj inkább csak színesíti a népességet, de szinte mindenki békében él egymás mellett, többnyire elfogadással. Ez nem mindig valósul meg, de az erős törvények ugyanúgy védenek mindenkit. Egyedül a sötételfeket és démonokat nem tűrik meg maguk között. Eme két fajjal szemben kifejezetetten ellenségesek az itteni népek, főleg, hogy kimondatlanul az uralkodó Sarvet-kultusz is támogatja elpusztításukat. Tehát a vidéket rend és szervezett vallás jellemzi, ennek ellenére elterjedt és elfogadott a rabszolgatartás fajtól függetlenül. Bár feudális berendezkedésű társadalom, már-már tart a városiasodás felé.
Tartományai: Rielon, Ferlaiden, Ardogast, d'Hatenous, Rowntree, Oferhigh, Zornwoll, Terowinn, Naraghtal
Morrath: A Tarn'setos hegyláncai, illetve a Balchmar vulkánt kísérő hegyek választják el a calsedorni földektől. Lakosságát tekintve szinte egyenlő mértékben lakják emberek, sötételfek, démonok. Persze a kisebbségben lévő kentaurokról sem feledkezhetünk meg. A szokásjog nagyobb erőt képvisel itt, mint a törvények, melyeket kegyetlenül betartatnak, de ezek főleg a Hercegek javát szolgálják. A magánéletbe nem igazán szólnak bele, erkölcsi iránymutatást sem tartalmaznak, és természetesen itt is dívik a rabszolgatartás, sőt errefelé könnyedén azzá is lehet válni. Egyedül a Hercegek felé mutatott feltétlen hűség és tisztelet az, - legyen az bármilyen fajú, - ami áthat mindent, még csak rossz szót sem lehet róla szólni. Az öröklés menete, a Királyi-vérvonal követése szinte lehetetlen, életre szóló játszmák, intrika uralja a palotát, ezért is félik a győztes nevét.
Három különálló területre oszlik, melyek többnyire hadban állnak egymással: Dralekh, Sadon, Craos
A Kentaurok többsége Dralekhben él háborítatlanul, a
Vulgardan nevű sátorvárosban. Nem sok vizet zavarnak, mint csorda, nem igazán foglalkoznak a többi morrathival, ők sem velük. Ahogy a sötételfek illetve az itt élő démonok, úgy ők is feloldhatatlan hűbéresei a dralekhi Nagyhercegnek. Esküjük olyan régi, hogy már csak homályos mondák keringenek a történetéről, okáról. A Vulgardanban élő és nem elkóborolt kentaurok kicsit még mindig a korábbi háború hevében élnek, főleg a Scenta klánjuk. Ők gyakran ellenségesek lehetnek a calsedorniakkal vagy eilleanniakkal szemben.
Érdekes és megmagyarázhatatlan jelenség foglal helyet az
Átok-saroknak nevezett területen, melybe del'Sazzar, Vulgardan és a Nexée-sziget is beleesik. Itt egyáltalán nincs mágia, egyszerűen megszűnik létezni, amint átlépik láthatatlan határát. Az ebből következő hátrányok miatt del'Sazzarban főleg emberek és sötételfek élnek, akik enélkül is boldogulnak. Démon leginkább csak akkor teszi ide be a lábát, ha muszáj. Viszont a mágiamentességből előnyök is származnak, a Nagyherceg előszeretettel tartja itt fogva kisebb ellenségeit, politikai vagy hadifoglyokat. Azoktól, akiktől mindenképpen meg akar szabadulni, de életüket nem kivégzés által szeretné lezárni, száműzi a börtönszigetként funkcionáló, azért biztos halállal kecsegtető Nexée-szigetre.
Ellentétek erdeje:Az erdőtől mindenki tart Morrathban, így igazán egyik fél sem tartja magáénak, hiába nevezhetnénk ezt a helyet Morrath szívének. Aki csak teheti, elkerüli.
A hegyek között, a Ravana folyó tágas völgyébe behúzódik az erdőnek egy aprócska szeglete, itt foglal helyet Phodala kicsiny és különleges falva. Nem tartozik egyik birodalom, hercegség fennhatósága alá sem. Különleges, mágikus hely, ahova csak az juthat el, akit maga a város választ ki.
Tengerek világa: Három nagy tenger öleli körbe Avandsong földrészét, mindegyiknek meg van a maga személyisége, az ezzel járó hangulat, szépségek és veszélyek. A nyílt óceánra épp emiatt nem merészkednek túl gyakran a hajósok. Nem csoda, hogy nem leltek még rá a hőn keresett Etel-hentisre sem, a sellők varázslatosnak képzelt városára. Talán emiatt, a képzelt képességek, babonák, varázspikkelyek és könnyek téves hite miatt nem igazán szeretik felfedni kilétüket a vízivárost elhagyó sellők. Vannak akik csodájára járnának egy sellőnek, vannak viszont akik kegyetlenül levadásznák őket és a feketepiacon hasznosítanák belőlük amit csak tudnak. A sellők tehát, akik elhagyják övéiket, haza nem térhetnek, mert árulónak lettek bélyegezve, ugyanakkor az új világ, melyben találják magukat rájuk nézve rejteget pár fenyegetést. Vannak sellők, akik hosszú évtizedekig képesek őrizni titkukat, közben egészen beépülnek a társadalomba, melyet választanak maguknak. Egy biztos, még ha száműzték is őket, ha gyűlölik is hazájukat, inkább meghalnak, minthogy elárulják hol található Etel-hentis. Ha nem is önszántukból ilyen hűségesek, rettentő erős mágia kényszeríti rájuk a hallgatást, ugyanis mielőtt száműzik őket mágikus pecséttel elzárnak bennük minden információt, mely a sellőtársadalomhoz köti őket. Sőt, a mágiától is elvágnak minden földre lépő sellőt.