Kentaur

Félig ló, félig ember lények, akik mind közel-, mind távolharcban kitűnőek, varázserejük egyáltalán nincs és nem is lehet. Szeretnek kötekedni, és ha ez összecsapással végződik, az számukra csak annál jobb! Régóta áhítoznak egy jó kis háború után, mivel a legutolsót lekésték. Évszázadokkal ezelőtt, volt egy háború, amikor Namuras megsegítésére siettek, de mire odaértek volna, a város elesett. A nomád életet élő Kentaúr csorda egyszerűen tábort vett ott, ahol volt, ez a sátorváros azóta is a lakhelyük. A város később az akkori vezetőjükről a Vulgardan nevet kapta.

Társadalmuk alapját három klán képezi. Ha kideríted melyikhez tartozik egy kentaur, már tudhatod mire számíts tőle. Minden kentaur megválaszthatja melyik klánt akarja családjának tekinteni, amint kiállta a felnőtté válás sokszor kegyetlen próbáját. Ezután is változtathat, ha akar, de ezért újabb próbát kell majd kiállnia, melyet vagy túl él és befogadják, vagy meghal.
Inarren klán: A többet ésszel, mint erővel elvét testesítik meg, nagy tudósok, csillagászok kerültek már ki a soraikból. Bölcsek, jó érzékük van a költészethez is, de ezek senkit se tévesszenek meg, addig tart a civilizáltság varázsa, míg valakit nem titulálnak pillanatnyi szeszélyük szerint nem szimpatikusnak. Akkor aztán megcsillan valódi temperamentumuk és előszeretettel vetkőznek ki magukból megmutatva harcias oldalukat.
Scenta klán: Vadak és nomádok, megvetik a tudományokat, a váriosias életet, a fejlődés ellenlábasai. Lenézik a békés fajokat. Lételemük a folyamatos harc, a durvaság, a fizikai fájdalom, szerintük ez edzi a testet és a lelket is. Utódaikat sem kímélik, ennek ellenére mégis kevés olyan megható látvány van, mint egy kentaúr család.
Callager klán: Vérükben van a kincsvadászat, a kereskedelem, a kalandozások. Ahol hatalmas vagyon híre merül fel, ott biztosan feltűnnek ezek a kentaurok, s gyorsan, hatékonyan, kellő rafináltsággal megszerzik jussukat. Természetesen nem kell őket félteni akkor sem, ha esetleg véres összecsapásra kerülne a sor...
A különböző klántagok sokszor támadnak egymásra, ellenségeskedésük legendás, de közös bennük, s erejük ebben rejlik, hogy amint külső támadás éri őket, legyen ez háború, vagy csak egy kocsmai verekedés, klán ide vagy oda, összetartanak és segítik egymást. Nem félik a halált egyébként, sőt, dicsőségnek számít csatában hősiesen elhullani, mindenük a becsületük.

Előfordulás:
Nem egy nagy lélekszámú fajról van szó, de így is a legtöbben Vulgardan sátorvárosában élnek. Ezen kívül voltak olyan kentaurok, akik saját szerencséjüket keresve elvándoroltak, ma már egészen sok helyen lehet velük találkozni. Legtöbbjük Phodalában van, de találkozhatunk velük Namurasban, sőt, Fidrában is, és sokan Oronarba is eljutottak. (Valószínűleg a kincsek miatt...)

Névadás:
Mindössze keresztnevet használnak, az is hosszú és nehezen kimondható. Kedvelik a mássalhangzótorlódásokat.
Pl.: Wadroktlag, Bergthora

Maximális életkor: 70 év
Fővárosuk: Vulgardan
Vezetőjük: A három klánvezér, de faji szinten mindannyian Kamagor Nagyhercegének hűbéresei.

Különlegesség: Ha felvesz valamilyen Harcos képzettséget, abból (az elsőből!) onnantól kezdve mindig fejlődni fog szintlépéskor. (A szálfegyverek csoportja a kedvencük.)
Hátrány: Mágiára képtelen faj!

Zotmund-kultusz:
A kentaurok a többi faj szemében sokkal kevésbé kiegyensúlyozottak, békések. Vallásuk is bővelkedik a hősiesség, bátorság, küzdelmek, dicső halál motívumaiban. Kalandvágyukról számos legenda szól, gyönyörű regéik sokszor hihetetlen, ám igaz eseményeket beszélnek el. Nem isteneket csodálnak, inkább hőskultusszal rendelkeznek csupán. Név szerint Zotmund ősük, ősatyjuk tiszteletük fő tárgya. Szól egy monda arról, hogy Zotmund a kezdetek kezdetén magáévá tette Sarvet istennőt, és így születtek meg a kentaurok. Valószínűleg ez az Emberföldek lakói számára vérlázító, gyalázatos történet épp azért jött létre, hogy a kentaurok az ellenségük istenét is megalázzák, még inkább kifejezzék fölényüket. Eleve nevetségesnek, megvetendőnek tartják, hogy istenségük nőnemű, s nem egy hős harcos lovag legalább.

Dürgés: kentaur termékenységünnep (tavasz)
Minden kentaur ösztöntől vezérelten visszatér Vulgardanba, hogy részt vehessen az eseményen. Rituális táncok vezetik fel az ünnepségsorozatot, majd áldozatbemutatások, hálanyilvánítások következnek Zotmund ősatyának, amiért az gondját viseli a kentaur fajnak. Később következik a párválasztó ceremónia, mely a nőstényekért való küzdelemben csúcsosodik ki. A nőstényeknek csak akkor van joguk nemet mondani, ha egyetlen egy jelentkezőjük van. Ha már ketten vannak, a kettejük közötti küzdelem fogja eldönteni, hogy kié is lesz az asszony. Ezek a küzdelmek nem élet-halál harcok, nem a másik likvidálása a cél. Viszont monogám fajról beszélünk, tehát a viadal eredménye egy életre szól, nem árt hát megfontolni és mindent beleadni. A kentaur hagyományok szerint történő házasságkötések után minden régi és új pár elvonul és megtörténik a legnagyobb tiszteletadás a termékenység oltárán...

Szellemverés: kentaur beavatási szertartás (ősz)
Ősszel, mikor még vadul tűz a nap, a kentaurok zabolátlan harci táncokkal, párviadalokkal és lakomákkal ünneplik Zotmund győzelmét a gonosz szellemek felett. A híres eposzi csata nagy jelentőséggel bír számukra, révén, hogy babonásan félnek a szellemektől. Legveszedelmesebbnek a temetetlen halottak, gonosz varázslók és terhesen elhunyt asszonyok kísértetei számítanak.
Nem véletlen, hogy ezen az ünnepen kerül megrendezésre a fiatal kentaurok férfivá avatása is. A szertartás durva, kegyetlen, sokszor emiatt is révületben, bódult állapotban kerül rájuk sor. Az ifjú rituálisan meghal a gyermekkor számára, hogy az újjászületést jelképező záróünnepségen társadalmilag és kultikusan is egyenértékű taggá váljon. (A következő Dürgésen már részt vehet, ugyanis az avatás feltétele az ivarérettség. A lányok amint ivarérettek lesznek, asszonysátorba mennek, hogy kitanulják mindazt, amire szükségük lehet. Az ők avatási szertatásuk maga a Dürgés, mikor elkelnek, akkortól számítanak felnőttnek. Tehát csak házas kentaurnő szava érhet valamit.)