Elf

Kinézetük annyiban tér el az emberitől, hogy vonásaik finomabbak, füleik hegyesek, alkatuk ruganyosabb, sokszor törékenyebb hatást kelt. Kisugárzásuk teszi őket igazán mássá, bölcsességet, időtlen nyugalmat, nemesi vérvonalat sűrít magába. Eredendően egy békés, nyugodt faj volt, de a történelem viszontagságai bizalmatlanná, elzárkózóvá, és harciassá tették ezt a büszke népet. Nagyon jó íjászok, fegyverforgatók vannak közöttük, és sokan tehetségesek közülük a művészetekben is. Megbecsülik a tudást, bölcsességet, értékelik a szépet. Különleges kapcsolatot ápolnak a természet erőivel, megértik és óvják környezetüket.

Előfordulás:
Hazájuk Észak, Eilleann, ahol megpróbálják romjaiból újjáépíteni meggyengült birodalmukat. Az itt élők teljesen elzárkóznak a világ többi részétől, területeikre sem engednek be idegeneket, sok veszteségük volt már a betolakodók miatt. A határmenti várta-rendszer óvja az ittenieket, de sajnos még így is túl gyakoriak az ellenséges portyák, melyek során védtelen elfek kerülnek elhurcolásra, s rabszolgasorba. Calsedornban, sőt Morrathban is kedvelt rabszolga, megfizetik az árát. Ilyen szempontból Calsedornban nem is annyira ritkák, mint hinnénk, bár már szabadok is vannak közöttük ezen a tájon. Kalandozók leszármazottai, vándorcsaládok, felszabadított rabszolgák... Délen viszont kizárólag rabszolgaként fordul elő, és ott már kisebb számban, hiszen arrafelé ebben a helyzetben igencsak fogyóeszköz mindenki. Főleg egy gyönyörű elf...

Névadás:
Szabadon választott kellemes, dallamos hangzású fantázianév. Előfordulhat ' is benne.
Pl.: Aredhel ar'Feinil...

Maximális életkor: 200 év
Fővárosuk: Aselar
Vezetőjük: A Yeladim

Különlegesség: Minden szintlépéskor nem 1, hanem 1,5 KP-t kapnak.
Hátrány: Nincs kiemelt képzettségáguk, melyben gyorsabban fejlődhetnek.

Forrás:
Az elfek a varázsláshoz szükséges energiát a természettől kérik kölcsön, mágiájuk ebben gyökerezik. Ezzel nem ártanak az élőlényeknek, megfontolt gonddal, tisztelettel, mindig megköszönve használják hatalmukat. Még a hagyományokat kevésbé tartó elfek is tisztában vannak vele, hogy mekkora erő rejlik akár egyetlen fában is. Ugyanakkor arról sem feledkeznek meg, hogy az öntudatra ébredt fajokkal szemben ez nem használható, legyen az ember, elf, kentaur stb. Filozófiájuk szerint ez is bizonyítéka annak, hogy elmebeli képességeiknek nem csak előnyei vannak, hátrányai is: kiszakadtak a természet harmóniájából, nem alkotórészei már a titokzatos, mindent átható személytelen varázsnak.

Használat:
Mágiájuk használatához ki kell ejteniük, mondaniuk bűvigéiket, vagy legalább elsuttogniuk, elmormolniuk mit is szeretnének. (Nem elég tátogni, hangnak létre kell jönnie!)

Gyengepont:
A leírtakból következik, hogy jól beépített, vagy a természettől elzárt helyeken gyengébbek. Illetve, ha képtelenek hangot kiadni, értelmesen beszélni, varázslataik létre sem jöhetnek.

Túlterhelés:
Ha túl is terhelik magukat, a mágiától sosem szakadnak el, viszont egy-egy ilyen alkalom után napokig nem képesek varázsolni.

Elf filozófia:
Az elfek életének középpontjában a harmónia és a természet tisztelete áll. Ez hitvilágukban is megnyilvánul: istenképük nincs, a megfoghatatlan, mindent átható életenergia, varázslat szoros kötelékében hisznek.Végtelenül csodálják a saját erejükből növekvő fákat, saját sodrásuktól zubogó folyókat, mindent, ami a világ önálló, békés körforgásához tartozik.

Druidák:
Csakis elfek válhatnak druidává. A druidák legendás alakok, régen az erdő őrszellemeinek hitték őket. Azt mondják képesek tökéletesen egybeolvadni a természettel, eggyé válni a fákkal, az összeérő gyökerek útján gondolatként suhanni, megidézni a szelek erejét, látni a fák évszázados emlékezetét... Egy druida ereje hatalmas, és éppen ezért csak a legbölcsebbek érhetik el ezt a fajta tökéletes egyensúlyt a természettel. Druidának lenni sokkal inkább létállapot, mint puszta rang. Ők testvéreikkel, az enyészet papjaival, a sötételf druidákkal a természetes egyensúly őrei a világban.

Tildandril: elf tavaszköszöntő
A elfek fő ünnepe a jég felolvadása, mikor az első meleg sugarak megolvasztják a hegyekben a gleccsereket, és megindulnak a patakok, folyók. Ilyenkor az Aselar környékén csörgedező kicsiny erek partjai megtelnek az elfek álmélkodó csoportjaival. Kellemes táncok, zene, békés, boldog hangulat jellemzi ezeket a napokat. Különleges díszekkel, lampionokkal ékesítik az elfek az erdőt, városaikat is. A nem északon élő fajtársaik is tartják az ünnepet, ők ilyenkor leginkább önmagukat öltöztetik ünnepi díszbe, s nem a tájat. Érdekes látványosságot nyújtanak ilyenkor a maecarszerte jelmezbe bújt, de még így is méltóságteljes megjelenésű elfek.