Alapvető információk
Kinézetüket tekintve teljes mértékben emberiek a szárazföldön, viszont amint tengervíz éri a bőrüket, pikkelyeik, uszonyaik nőnek, lábaik halfarokká változnak. Természetesen, ha kevéske víz fröccsen rájuk, nem megy végbe az egész átalakulás, pusztán az adott kis méretű felszínen mennek végbe a változások, nőnek pikkelyek. (Már ha ott éppen sellőalakban vannak.) Viszont átváltozva sem okoz gondot a levegőn maradásuk, ugyanis tüdővel és kopoltyúval is rendelkeznek, bár ez utóbbit bordáiknál el tudják rejteni, szorosan bezárni. Viszont édesvízben, bár emberi alakjukban maradnak, képesek használni, csak óvatosnak kell maradniuk a lebukás miatt.
Viszonylag kevés sellő hagyja hátra otthonát, a tengert. Néhányan kalandvágyból, kíváncsiságból vágnak neki az útnak, de általában mindig komoly oka van az ilyesminek, ugyanis eme súlyos döntés visszavonhatatlan. Etel-hentisbeli társaik nem szívesen fogadják vissza az elkóboroltakat, árulónak tartják őket, van, hogy ki is végzik a visszatérteket. Városukról, kultúrájukról különben keveset tudunk, hiszen senki sem járt még ott.
A játékban csak ilyen elkóborolt, kitagadott sellők vehetnek részt, viszont róluk tudni kell, hogy mikor elhagyják otthonukat, egy pecsétvarázzsal elvágják őket a mágiától, valamint hatására semmit sem tudnak elárulni a régi hazájukról, emlékeik is a szárazföldön töltött évekkel egyre homályosabbá válnak.
Hozzájuk fűződő érdekesség még, hogy tudatalatt, ösztönösen vonzódnak azokhoz a mágiahasználókhoz, kik képesek a vizeket hatalmuk alá vonni.
Előfordulás:Avandsongban mindenütt ritkák, s életbenmaradásuk nagyrészt azon múlik mennyire képesek elhitetni a környezetükkel, hogy nem azok, amik. Ugyanis a titokzatosságuk, ritkaságuk miatt kialakult nézetek veszélyesek rájuk nézve. A képzelt képességek, babonák, varázspikkelyek és könnyek hite szinte megörjíti az embereket, érthető tehát, hogy nem igazán szeretik felfedni kilétüket a vízivárost elhagyó sellők. Vannak akik csodájára járnának egy sellőnek, vannak viszont akik kegyetlenül levadásznák őket és a feketepiacon hasznosítanák belőlük amit csak tudnak. A sellők tehát, akik elhagyják övéiket, haza nem térhetnek, mert árulónak lettek bélyegezve, ugyanakkor az új világ, melyben találják magukat, rájuk nézve rejteget pár fenyegetést.
Ahol éppen partra sodródtak (földrajzi okok miatt általában kikötővárosokban) az ottani kultúrát, nyelvet, viselkedésmintákat tanulják el, beépülnek a kiválasztott társadalomba. A kapott mágikus pecsétjük pedig nem árulja el őket, mivel oly hatalmas erőkkel igyekeztek elrejteni, hogy még a legtapasztaltabb mágusok sem veszik észre, csak ha kifejezetten erre vadásznak.
Névadás:Szabadon választott fantázianév, mivel az emberek közé szeretnének beolvadni. (A sellőnevük földi nyelven kiejthetetlen.)
Maximális életkor: 100 év
Fővárosuk: Etel-hentis
Vezetőjük: Egy tizenkét tagú női Tanács
Különlegesség: Az először felvett képzettségágában mindig szintet fog lépni!
Hátrány: Mágiára képtelen faj!
