Ember

Mivel a saját világunkban mindannyian ebbe a fajba tartozunk, remélem nem kell őket bemutatnom, bízom benne, hogy mindenki ismeri a képességeiket, jellemzőiket. Az avandsongi emberek nem térnek el semmiben sem.

Előfordulás:
A három nagy birodalomból kettőben megtalálhatóak, nem is csekély számban. Calsedornban egyértelműen ők a domináns faj. Morrathban ehhez viszonyítva kisebbségben vannak, viszont számuk az ott élők harmadát teszi ki, tehát a területen a többivel egyenrangú nép. Rengeteg foglalkozást, mesterséget űzhetnek, a leghatalmasabb nemesi házak leszármazottaitól a sanyarú sorsú rabszolgáig találkozhatunk velük.

Névadás:
Nincs megkötés, szabadon választott fantázianév.

Maximális életkor: 80 év
Legerősebb városuk: Maecar
Vezetőjük: Egységesen, az egész fajt összefogóan nincs.

Különlegesség: Minden páros számú szintlépéskor nem 1, hanem 2 szabadon választott képzettségágban fejlődhet.
Hátrány: -

Forrás:
A mágia világában különleges helyet foglal el az emberi faj. Elméletileg bármiből képesek a teremtő erőt, a mágiát kinyerni, a gyakorlatban viszont képtelenek azt összegyűjteni, irányítani és felhasználni. Ehhez szükségük van egyfajta külső segítségre, egy közvetítőre, ami koncentrálja a varázserejüket. Egy mágikus tárgyra. Ez többnyire varázsbot, pálca, de lehet bármi: egy tőr, faragott kő, valamilyen ékszer, könyv, stb... Az emberi varázslók ezt a tárgyat maguk készítik keserves munkával, irányíthatatlan varázserejükkel küszködve. Az sem ritka, hogy egy-egy ilyen tárgy elkészítéséhez évek kellenek, és az igazi tanulás csak ezután következik! Azonban aki erre az útra lép és elkészíti a saját mágikus eszközét, idővel akár komoly mágussá is válhat.

Használat: Értelemszerűen a varázstárggyal hajtják végre a mágikus cselekedeteket. (A mágus bőrének érintkeznie kell a varázstárgyával.)

Gyengepont: Erejük egyben gyengeségük is, még egy neves, erős mágus is csak ócska káprázatokra képes a saját varázstárgya nélkül.

Túlterhelés: Ha a varázshasználó ember túlterheli magát, súlyos esetben ezzel tönkreteheti a varázstárgyát, aminek lehetséges következménye, hogy teljesen elszakad a mágiától.

Calsedorn:

Sarvet istennő tisztelete:
A dornok legtöbbje Sarvet istennőt követi. Vallásuk központja a Maecar melletti tengerparton épült hatalmas szentély. Itt őrzik Sarvet ereklyéjét: egy selyembe bugyolált tükröt, mely a isten testét és egyben lelkét is jelképezi. Senki sem nézhet a tükörbe, sőt avatatlanoknak belépni is tilos. A vallási vezető a Sarvates, vagy női megfelelője a Sarvatessa, aki egyre nagyobb befolyással rendelkezik. A legtöbb papjuk már gyermekkorában megkezdi tanulmányait a fidrai Flagella Internátusban. Szent irataik gyűjteménye a Charta Sarvetei, szent ünnepük az aratás után tartott Sarvetoh. Az erős erkölcsi útmutatást adó vallás mögött az egyház egyre erősebb, ahogy hatalma egyre nő, kezd erőszakosabbá is válni. Néha, főleg, ha démonokról vagy sötételfekről esik szó, a tanításaikat már-már az inkvizíció előszeleként használják, a gonosztól és világpusztulástól való félelmük a jövőben talán még problémákat is okozhat.

Pogányok: A zord hegyi faluban, Griffoban sose telepedett meg a vallás, így ott még a régi pogány világkép él. Az ottani idősek a Mennydörgésmadarakat (hivatalos nevén viharmadár) tisztelik, akik hitviláguk szerint víziszörnyekkel harcolnak, kiket kígyókként képzeltek el. A csata véget nem érő, hiszen a gonosz lények halhatatlanok, vedlésükkel állandóan megfiatalodnak.

Eretnekek: Fidrában elszórtan vannak már olyanok, akik tagadják felsőbb hatalmak létezését, s helyette az embert állítják a középpontba. A nézet nincs terjedőben, nem alkot csoportokat, s leginkább a magasan képzett rétegekben fordul elő.

Pap / Papnő: A Calsedornban elfogadott szervezett vallás képviselői, a mindennapi élet spirituális vezetői.
Tisztelendő Atya / Anya: Sarvet legnagyobb vallási vezetői, a misztériumok igazi beavatottai, a leghatalmasabb szertartások vezetői. Egyes területeket irányíthatnak is egyházi szempontból.


Morrath:
Az itteni emberek nem igazán élnek vallásos életet, talán kialakult nézeteik sincsenek. Sokan vannak, akik egyszerre hisznek Sarvet és Zotmund létezésében, több vallás jellegzetessége is keveredik elképzeléseikben. A hit mértéke is különböző, van aki mindkét istentől retteg, áldozatot mutat be neki, van akit a kérdés nem érint meg, hisz mindez úgyis csak a papok kiváltsága. (Játékosra bízva a nézeteinek kialakítása, de az istenek létezését a fidrai csoporton kívül nem kérdőjelezi meg senki.)

Calsedorn:

Sarvetoh: maecari fesztivál (ősz)
A követők a Maecar melletti nagyszentélyhez, Sarvet ereklyéjének nyughelyéhez zarándokolnak el a betakarítást követő ünnepségsorozat alkalmából. Minden igaz hívő legalább háromévente megteszi az utat, ha nem gyakrabban. Az életfesztivál 10 napig tart, mivel ennyi napig élt Sarvet úrnő, aki a világot teremtette. Hitük szerint egy porszemből született, s mivel nem volt semmi körülötte, ezért a tizedik napon ő maga alakult át a világgá. Belőle származik egész Avandsong földje. A tiszteletére ekkor Maecar egész városa fesztiváli díszbe borul, körmenetek, vásárárok, mulatságok és liturgiák váltják egymást végeláthatatlanul.

Havestve: szeretetünnep (tél)
Calsedornban mindenütt ünneplik. Hagyományosan ilyenkor hazatérnek a gyermekek a szülői házba, és az év leghosszabb, leghidegebb éjszakáját vörös és arany lángú kandallótűzzel és lakomával űzik el. Ezen az éjszakán senki sem alszik, és lélegzet-visszafojtva várják az új nap kezdetét, amikor elmondhatják, hogy a felén már túl vannak, most már kifelé tartanak a sötétség és a hideg évszakából. Körmenet is van másnap reggel, amihez bárki csatlakozhat, ha van vörös-arany fáklyája, amit a családi kandallóból gyújtott meg. A körmenet egész nap tart, ilyenkor ki-ki kiválik néha, meglátogatni egy-egy barátot, ha éppen az otthon van, aztán később újra csatlakozik. Utcai bódékból ilyenkor ingyen osztogatják a forró italokat. Másnap pedig mindenki elrejt egy-egy kis tárgyat, apróságot otthon, és egyet városszerte: hagyomány, hogy aki ezt megtalálja, meg is tarthatja. Szabály, hogy csak egy tárgyat tehet el valaki, és ilyenkor csereberélés folyik, míg végül mindenki olyasmihez jut, amire vágyott.


Déliek:

Nagyherceg születésnapja: namurasi fesztivál (nyár)
Talán a legváltozatosabb, legmeglepőbb fordulatokkal és programokkal teli ünnepségsorozat. Minden évben más valamiben, mint az előző, nehogy unatkozzon alatta a Nagyherceg. Kedvenc elfoglaltságai azért gyakran ismétlődnek, mint például az Arénában tartott viadalok, vagy a kastélyban megrendezett pompás bálok, vagy akár a hatalmas mágikus látványosságok. A Nagyhercegnek ekkor mindenki köteles tiszteletét kifejezni, és kötelezően élvezni az ünnepet, valamint ajándékot küldeni az uralkodónak. Aki nagyságát azzal fejezi ki, hogy megbocsát pár általa kiválasztott vétkesnek. A fesztivál alatt évszázadok óta béke kell, hogy uralkodjon, ilyenkor Namuras a háború alatt is fegyverszünetet kér.

Zotmund-éj: vérgála (tél)
Morrathban mindenütt ünneplik. Ez az éjszaka az ősi káoszt hivatott szimbolizálni, mely a démonok között uralkodott. Később Zotmund istennek ajánlották föl véráldozatul. A Nagyhercegek eddig nem törölték el az ünnepet, az idők során mindegyik meglelte benne a maga hasznát, sőt széles körben elterjesztették a szokást, ma már az emberek és sötételfek is kötelesek részt venni benne. Már napközben hatalmas előkészületek folynak, de maga az esemény csak napnyugta után veszi kezdetét, s a következő nappal első fénysugaraival ér véget. Morrath városaiban minden kis zegzugot (sokszor színezett) tűzzel világítanak be, hogy Zotmund isten figyelemmel kísérhesse a történéseket. Ugyanis ezen az éjszakán bárki büntetlenül végezhet ellenségeivel. Vagy akivel csak akar. Viszont életre szóló szégyenben marad és könyörtelen megvetésben részesül az, ki aznap elbújik, s nem vállalja a harcot. Akár posztjának is búcsút mondhat. A szokás úgy diktálja, egyetlen dolog védheti a résztvevőket saját képességeiken és fegyvereiken kívül: a maszkjuk, melyet mindenki visel, elfedve kilétét.