Név: Ilwahen Radlin
Nem: Nő
Faj: Sellő
Kaszt: Művész
Jellem: Semleges
Kor: 24
Külső: Középmagas, csinos teremtés, nem egészen hétköznapi, de kifejezetten vonzó vonásokkal. Tűzvörös haja és élénkzöld szeme már önmagában is feltűnést keltene. Ízlésesen öltözködik, mozdulatai lágyak, de intenzívek, le sem tagadhatná a művészi vénát.
Történet: Sadolvában születtem. Legalábbis ezt szoktam mondani, mivel három évvel ezelőtt ott értem partot. Egy helyi kereskedő örömére. Azóta is csak ő tudja rólam az igazságot. A szárazak babonás barbárok. Az is a nyirkos pincéjében tartott, éheztetett és marékszámra tépkedte ki a pikkelyeim, hogy eladja. Ha épp beérte a pikkelyekkel. Kellemes első élmény a partról. De szerencsére talán csak egy hetet töltöttem nála és meg tudtam szökni. Könnyű kiismerni őket.
Azután Gottfrig, a híres festő fiával utaztam északnak, egészen a Chaukuk erdőig. Beszédes fajta volt, szeretett mesélni, és zenélni. Nem meglepő, hisz vándorénekes volt. Tőle tanultam meg utunk során minden fontosabb legendát, történelmi eseményt, még vallási énekeket is. Mindent, amit csak tudni érdemes, hogy boldogulj a szárazak között. A dalnokmesterségről is először tőle hallottam, ő világított rá arra, hogy hasznom származhat még a hangomból, sőt, hogy egyes emberekre erős hatást gyakorol. Elkezdtem hát élni ezzel az adottságommal, ezt neki köszönhetem, mai napig hálás vagyok érte. Őt egészen megkedveltem, de sajnos csúnyán összetörtem a szívét. Nem érdemelte, de nem volt más választásom. Szövetségest kellett találnom, s ő kevés volt ehhez.
Az erdőt már úgy hagytam el, hogy tudtam mi lesz a következő lépésem. Be kellett énekelnem magam egy maecari bankettre, hogy a szárazak legfőbb nemesei közül szemezgessek. Hogy bizonyítsam, bármire képes vagyok a célom érdekében. Bárkit magam mellé tudok állítani. Így történt, hogy folt került a maecari arisztokrácia híres becsületén. Ráadásul nem is akárkinek. Az elveit oly bőszen követő Herloc fejét csavartam el. Elárulta a szeretett feleségét miattam. Természetesen azóta sem látnak szívesen a maecari udvarokban. Be kellett látnom, hogy egy egyszerű szárazzal nem érek semmit, hiába van vezető pozícióban a parton. Valójában talán ők a legnagyobb bábok. Nekem egy bábmester kell. Hajlandó vagyok tehát lepaktálni akár a megtestesült gonosszal is, hogy elérjem, amit akarok. Úgysem létezik olyan, hogy jó vagy rossz. Pusztán szemantika. Ezt jól a fejembe véstem három éve. Semmi sem az, aminek látszik. Semmi.
Mikor száműztek, lepecsételtek és megfosztottak a mágiától, valamit elvettek még tőlem, ott maradt a tenger mélyén. Vissza akarom kapni. Ha kell, pusztuljon Etel-hentis is, megérdemli, talán ezt is kívánom. De az az enyém.
Egy ideje Fidrában élek már, tudom mit kell tennem. Látszólag a Dalnokiskola miatt tévedtem erre, ahova fel is vettek. Aztán hamar ki is rúgtak, nem igazán tettem magamévá az elveiket. De ez mind lényegtelen. Valójában egyedül a Magus Magister Lymphae miatt vagyok itt, érte jöttem. Sellők vagyunk. Tudjuk, hogy a vízben van a leghatalmasabb mágia.
